A kölni Dóm
1248-1437, 1842-1880   Németország
Kölnben nemzetközi repülőtér van, s város fontos vasúti csomópont. Három autópálya is találkozik: Hamburg-Köln, Arnhelm-Passau és Aachen-Drezda. A Dóm közvetlen közelében van a földalatti-megálló és a főpályaudvar.

Amikor Konrad von Hochstaden kölni érsek 1248-ban lerakta a kölni Dóm alapkövét, az európai építészet történetének egyik leghosszabb fejezete kezdődött el. A Német-római Császárság egyik leggazdagabb és politikailag legerősebb városa - Köln - francia mintára olyan hatalmas katedrálist kívánt építeni, amelynek méretei mellett az összes többi eltörpül.

A nagyszabású vállalkozás közvetlen elindítója Barbarossa Frigyes ajándéka volt. A császár második itáliai hadjárata során leigázta Milánót. Kancellárjának és hadvezérének, Rainald von Dasselnek - aki Köln érseke volt - adományozta kitüntetésként a milánói Dómban őrzött ereklyéket, a Három Királyok földi maradványait. Rainald von Dassel diadalmenetben hozta el az ereklyéket 1164-ben Kölnbe. Tízéves munkával ezüstből, aranyból és drágakövekből készítették számára a Három Királyok-ereklyetartót, amely a keresztény világ egyik legbecsesebb kegytárgya.

A nyugati keresztény világban Köln e relikviák megszerzésével magas rangot vívott ki magának. Az ereklyék magasztosságához illő templomot kellett építeni.

1322. szeptember 27-én szentelték fel a Dóm szentélyét, amely 41 m hosszú, 45 m széles, középhajója 43 m magas. Az emeleti rész ablakai színes üvegből készültek.

1790-ben Georg Forster dicshimnuszt zengett a magasba törő, karcsú pillérkötegek láttán, melyek már keletkezésük idején csodaszámba mentek, bár a Dóm befejezetlenül állt. 1300 körül fallal zárták le a szentélyt, közte és a homlokzat déli tornya között kezdték kiépíteni a 70 m hosszú főhajót, amelyet 13 m magasságban ideiglenesen lefedtek. A csonkán maradt déli homlokzat tornya elérte az 59 m-es magasságot. Ezek a méretek is mutatták az eredeti terv monumentalitását. Az építkezés üteme egyre lassúbb lett, majd 1560-ban teljesen leállt.

Az Európában tomboló járványok és háborúk következtében az anyagi eszközök szűkülése tette lehetetlenné a munkálatok folytatását. Megingott az egész középkori világkép, pedig eredetileg ennek szellemisége szolgált a gigantikus dóm felépítéséhez. A XV. és XVI. század eszmeáramlatai az építészeti stílus megítéléseiben is változást hoztak. A pálfordulást Goethe himnikus lelkesedése jelentette, amit a strassbourgi katedrálisról írt A német építészetről című, 1773-ban megjelent tanulmányában. A gótika újbóli felértékelése végül is a XIX. századi német romantika idején érte el csúcspontját, a következmény a kölni Dóm építésének a folytatása lett. Goethe 1815-ben újból síkraszállt a gótikus építészet mellett, de most a kölni Dóm érdekében. Sulpiz Boisserée műgyűjtő kérésére elutazott a Rajna-parti városba. A weimari költőfejedelem behatóan tanulmányozta Kölnben a "bábeli tornyok meséjét", majd ajánlást írt a porosz belügyminiszternek, támogatást kérve Boiserée kezdeményezéséhez.

Karl Friedrich Schinkel és Ernst Friedrich Zwirner építészek 1842-ig gondos előmunkálatokat folytattak. Poroszország királya, IV. Frigyes Vilmos pedig megbízást adott a kölni Dóm befejezésére, az eredeti tervnek megfelelően. 1842. szeptember 4-én saját kezűleg rakta le az alapkövet. 1862-ben készült el a főhajó és kereszthajók tetőhéjazatát tartó fedélszék. 1863-ban a 157 m magas tornyok építését kezdték el. 1880. október 15-én, I.Vilmos császár jelenlétében fejezték be ünnepélyesen az építkezést.

A kölni Dóm esti kivilágításban a Hohenzollern híd felől.

A Dómban az ünnepség után is folytatódtak a munkálatok: ablakokat üvegeztek, padlólapokat fektettek le, s egyben a helyreállítási munkálatokat is megkezdték. A 24 dísztorony egyike, amely a homlokzat tornyát ékítette, 1906-ban leomlott. Majd további dísztornyok is törtek le, és a falazat megsérült szakaszait is ki kellett javítani. 1945 után a második világháború alatti bombatámadások okozta rongálásokat kellett rendbe hozni, a Dóm melletti felvonulási épület ma is áll. A kövek mállanak a szmog hatásának tulajdoníthatóan. Az építményt a végső pusztulás veszélyeztetné, ha a környezeti ártalmak okozta károsodásokat nem javítanák. A kölni Dóm az építészettörténetben még mindig lezáratlan fejezet.

A kölni Dóm látképe.

A Dómban található a középkori művészetnek olyan kiemelkedő emlékei, mint a szószék, a falfestmények, a főoltár oszlopain elhelyezett 14 szobor, amely Jézust, Máriá t és a tizenkét apostolt ábrázolják, valamint maga a főoltár. E művek e templomrész építésével egy időben készültek, de a barokk korban elvesztették pompájukat. A XIX. század közepén a lehetőségekhez képest eredeti formájukban állították helyre. A fal felső részén a fény csodálatos, színes üvegablakokon, a királyi ablakokon szűrődik be. A szentélykörüljáróban elhelyezett kápolnában van a középkori Biblia-ablak és a Három Királyok-ablak. A Mária-kápolnában az oltár fölött csodálhatjuk meg A kölni Dóm látképét, Stephan Lochner alkotását (1440 körül). A Dóm kincstára is páratlan értékű műtárgyakat őriz, ezek az évszázadok során gyűltek össze: itt található az Engelbert-szentély, a híres Keresztrelikvia; román, gót és barokk keresztek, püspöki pásztorbotok, szentek szobrai, értékes szentségtartók és még sok más tárgyi emlék.