Európa

Az egymástól oly távol eső építményeket, mint az írországi Newgrange-ben található kőkorszaki síremlék és a párizsi Pompidou Központ, ötezer év választja el egymástól, mely alatt az építőművészet és a technika figyelemre méltó műveket hozott létre. Stonehenge-ben hatalmas erőfeszítésre és szaktudásra volt szükség a szentély felépítéséhez. Salisbury vidékének kiemelkedő, kísérteties kövei szürkén és málladozva, csodálattal vegyes borzongást váltanak ki belőlünk.

Kr. e. az V. évszázadban a Földközi-tenger keleti felén egy kicsi város a görög kultúra példaképévé és központjává vált: Athén ebben az időszakban kivételes fénykorát élte. Ekkor keletkeztek Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész drámái, Arisztophanész vígjátékai, Szókrátész bölcselete, Hérodotosz és Thuküdidész írásai, valamint Pheidiasz szobordíszei. Ekkor építették Parthenónt is. Ez az Athéné Parthenosz istennő nek szentelt templom ma is az antik Görögország dicsőségének jelképe. Akkoriban Róma még kicsiny, jelentéktelen, vidéki városkának számított, a művelt világban nem törődött vele senki, de a rómaiak már mozgolódtak, és szomszédaikat fokozatosan meghódították. A Kr. e. III. évszázad közepétől ellenőrzésük alá vonták már Itália területének több mint a felét. A római állam és rettegett légiói hatalmas birodalmat építettek ki, amely a II. században Nagy-Britanniától Európán és Észak-Afrikán át Egyiptomig, Mezopotámiáig, illetve egészen a Kaszpi-tenger ig terjedt. A római Colosseum ennek a birodalmi nagyságnak és uralomvágynak a mementója. Éppígy a Hadrianus-fal Britanniában, a Római Birodalom egykori északi határán még ma is a rómaiak becsvágyáról és stratégiai zsenialitásáról tanúskodik.

A Rajnán átkelve germán hordák foglalták el Rómát a népvándorlás forgatagában. A kereszténység Európa nyugati felében egy semmihez sem hasonlítható kultúrát alakított ki. Művészetére a "lebegés", az Isten felé való fordulás volt a jellemző, később gótikának nevezték: szemléltető példa rá a chartres-i Székesegyház. Körülbelül egy időben építették meg Spanyolország muzulmán hódítói a szökőkutakkal ékített árnyas kertekkel körülvett pompázatos palotát: Alhambrát a napos Granadában.

Rómában, a nyugati kereszténység központjában, a Szent Péter Székesegyház-nak a későbbi részletei már a barokk monumentális építészet remekei. A velencei dózsék élénk kereskedelmet folytattak Kelettel, a Canal Grande partján építették fel fényűző palotáikat: északi vetélytársaik, a németalföldi kereskedők Brüsszelben alakították ki a Grande Place-t. A reneszánsz hatása elérte Moszkvát is, a Kremlben a Mihály arkangyalról elnevezett székesegyházat építették föl.

Az újkori Európa nemzetállamainak uralkodói reprezentatív palotákkal akarták bizonyítani, hogy mekkora hatalomra és befolyásra tettek szert. A bécsi Hofburg ból a Habsburgok egy világbirodalmat igazgattak. A spanyol ág uralkodója, II. Fülöp Madrid közelében építtette föl az Escorial kolostorpalotát, Versailles-ban a francia Napkirály, XIV. Lajos páratlan szépségű palotaegyüttese utánozhatatlan.

Angliában a XVIII. században a technikai forradalom új korszak nyitását jelezte. Ennek egyik jelképe az Iron Bridge (Vashíd), amely a Severn folyót ékíti. 1779-ben készült, és ez az első jelentős vasszerkezet, amely egy korszak kiindulópontja is. Ekkortól Nyugat-Európa falusias, főként földművelést folytató gazdasága áttért egy olyan gazdálkodási módra, amelyben az ipar a meghatározó, s mindinkább a gépek, a gyárak, a zsúfolt nagyvárosok, a tömeggyártás és a fogyasztási javak jellemzők. E gépkorszak további jelképei a párizsi Eiffel-torony és a transzszibériai vasút (sínei Moszkvától Oroszországon át ezer és ezer km-en vezetnek el Ázsia távoli partjáig.)

A XIX. században az iparosodás ellenzői nosztalgikus mozgalmakat indítottak el, megpróbálták újraálmodni és feléleszteni a múltat. Angliában, Windsorban a kastélyt, a normannok erődítményét IV. György király számára neogótikus stílusban állították helyre. A bajorországi Neuschwansteinben mesekastélyt építettek a romantikus hegytetőn.

A modern építészet hátat fordított a múltba révedésnek. Célratörő, jelentős alkotásai Európán kívül találhatóak, de a párizsi Pompidou Központ merész kihívás az elmúlt ötezer év hagyományaival szemben.

Ázsia

Ázsia a világ legnagyobb kiterjedésű kontinense, a Földközi-tenger től az Atlanti-óceánig húzódik, a Föld felületének egyharmada, s itt található a világ leghíresebb óriásépítménye: a kínai Nagy Fal .

Az emberiség civilizációs fejlődésének legősibb nyomait a Közel-Keleten találták meg a kutatók. Kb. 10 ezer évvel ezelőtt a halász, vadász, gyűjtögető életmódról a vándorló nomád állattartó életformára tértek át a kis közösségek. Az új legelők keresése közben egyes csoportok gabonanövények termesztésével próbálkoztak, így kialakulhatott a letelepült földművelő életforma. A máig megtalált települések közül a legősibb Jerikó. A kőkorszak szerszámait, kősarlókat és edényeket tártak fel a régészek az ásatások alkalmával. Az írás elterjedése már egy fejlettebb társadalom bizonyítéka.

A nagy folyók mentén virágoztak föl az első földművelő kultúrák. A falvak városokká nőttek, államokká alakultak, birodalmakká szerveződtek. Nagy Kürosz Kr. e. a VI. században megalapította az óperzsa birodalmat, amelynek határait az utódai a Földközi-tengertől az Indus partjáig terjesztették ki úgy, hogy elfoglalták Egyiptomot is. A perzsa uralkodók, akik a Királyok Királyának neveztették magukat, márvánnyal, elefántcsonttal, arannyal és ezüsttárgyakkal kápráztatták el alattvalóikat, s az idegen országok követeit. Kőbe vésett mása e pompának a perszepoliszi palotaegyüttes széles lépcsőfeljáróit díszítő domborművek végeláthatatlan sora. Nem véletlenül őrzik szólásaink Dareiosz király mesés kincsének emlékét.

Kr.e. a III. században Távol-Keleten szervezte meg hatalmas birodalmát Cs'in Si Huang-ti,az első kínai császár. Ez a birodalom kétezer évig maradt fenn. Neki és több ezer, életét áldozó alattvalójának köszönhetjük a Nagy Falat, s az 1974-ben feltárt cseréphadsereget. A császár sírját még nem merték feltárni, mérhetetlen kincset rejthet magában.

A vallásnak meghatározó szerepe volt egész Ázsia életében. Hieronymus Bosch képi világához hasonlatosak a mai Törökországban található, sziklába vájt keresztény templomok. Japánban a sintoista szentélyek váltanak ki nagy tiszteletet a modern emberből. E földrész országait kupolás mecsetek, égbe nyúló, karcsú minaretek, pagodák és buddhista templomok, színesen díszített faszobrok, többkarú istenszobrok népesítik be. A VII. századtól az iszlám kezdte meg a hódító útját. Legszebb épűletei a jeruzsálemi Kubbat asz-Szahra ("Szikla-mecset"), az isztambuli Topkapu szeráj, s a Tádzs Mahal.

A buddhizmus Indiából indult, de nem jutott túl Ázsián. Legerősebb befolyásra Délkelet- Ázsiában, Kínában és Japánban tett szert, ahol magába szívta a helyi hagyományokat is. A világ legnagyobb faépítményét Japánban, Nara városában emelték a nagy Buddha-szobor védelmére. A hinduizmus gyökerei is Indiában találhatók, de legszebb vallási célú emlékei nem Indiában állnak. A jávai Borobudur méreteit nem szárnyallta túl egy vallási építmény sem, ez már nem is templom, hanem Siva tiszteletére emelt szentélyhegy. A hindu Vinsu istenség számára állított templomegyüttest a khmerek építették meg Angkorvatban.

A szentélyhegyek az indiai mitológia Meru hegyének leképezései, amelyen a Világmindenség nyugszik. Királyok építették és használták, akik az istenek földi megjelenési formáinak tartották magukat, a tibeti dalai láma is az istenként tisztelt Avalokitesvara inkarnációja. A Ihászai Potala Palota, mint a többi szentély is, egyben uralkodói rezidencia is volt.

Japán uralkodóját is mint Isten földi mását tisztelték, hagyományuk szerint a Napistennő, Amateraszu bízta meg a kormányzással. Hirohito császár volt az első, aki 1946-ban hivatalosan deklarálta, hogy ő nem istenek utóda.

A kínai univerzizmus nem hangsúlyozta az Isten és császár ilyen kapcsolatát, hiszen szorosabb kapcsolatot tételeztek fel az égi és földi világ között. Annyira, hogy azt hitték, a császár hatalma az égiekre is kiterjed, s irányíthatta azok előmenetelét vagy lefokozását. Később a kínai uralkodók elszakadtak a földi halandóktól. A pekingi udvarba, a Tiltott Városba csak engedéllyel léphettek be az alattvalók, s halálbüntetéssel sújtották az engedetleneket. Az elszigeteltség megfosztotta a császárokat józan ítélőképességüktől, s az udvari intrikák s fortélyok áldozataivá váltak.

A XX. században Ázsiában valósult meg először az az ötlet, hogy egy egész, teljesen új, egy ember képzeletéből kipattant város épüljön meg: Le Corbusier terve szerint az indiai Csandígarhban. Közel egy időben készült el a japánok műszaki teljesítményének páratlan példája, a 11 km hosszúságú hídrendszer, a Szeto-Ohasi híd, amely a szárazföldön és vízen kacskaringózva köti össze Japán beltengeri szigeteit.

Afrika

Afrika Ázsia utána a legnagyobb kontinens, területe a földfelszíne 22%.Itt találták meg az első "emberszabású" élőlények maradványait, a tudomány mai állása szerint az ember őstörténet helyszíne Afrika, innen népesítették be a Földet. A 800 különféle nyelvet beszélő népcsoport máig a sokszínűség bizonyítéka. Az első ember csoportok halász, vadász, gyűjtögető életmódot folytattak. Kr.e. az v. évezredben a Nílus folyó völgyében - az ideális természeti adottságoknak köszönhetően - már földműveléssel foglalkoztak. Állattenyésztésre utaló nyomokat fedeztek fel a ma már teljesen sivatagos Nyugat-Szaharában. A nagy folyó mentén virágzó kultúra teljesedett ki: Kr.e. 2635-2155 között az Óbirodalom, az I. Átmeneti Kor után Kr.e. 2040-től 1785-ig a Középbirodalom, a II. Átmeneti Kor, a hükszószok és a thébai dinasztia uralkodása után, Kr.e. 1552-től 1070-ig az Újbirodalom korszakáról beszélünk. A fáraók páratlanul gazdag országát idegen ázsiai hódítók foglalták el. Kr.e. a VII. században az asszírok, Kr.e. a VI. században az óperzsa birodalom királyai.

A mai Szíria és Libanon területén a tengeri kereskedelmükről híres föníciaiak alapítottak városállamokat kikötőikben, például Türoszt és Szidónt. A hajózás legkiválóbb mesterei voltak. Ellenőrzésük alá vonták a Földközi-tenger nyugati medencéjét, Észak-Afrika partjait is vitorlásaikkal hódították meg. Kereskedelmi és haditámaszpontokat építettek ki, így újabb és újabb városok születtek. A legnagyobb befolyásra Karthágó ("Új város") tett szert, a mai Tunisz közelében. Jövedelmező kereskedelmi útvonalakkal hálózták be a Szaharát és Nyugat-Afrikát. Óriási teljesítmény volt ez, hiszen a "sivatag hajójának" ismerete nélkül tették mindezt. A teve csak Kr. e. az I. században került át Nyugat-Ázsiából, s e szívós málhás állat nélkül a kietlen tájon való közlekedés szinte elképzelhetetlen. Karthágó egyeduralkodó volt a Földközi-tenger medencéjében, míg Kr.e. 146-ban végzetes vereséget nem szenvedett a rómaiaktól, s provinciává vált.

Kr. u. 324-ben a Római Birodalomban a kereszténység államvallás lett. Karthágó keresztény székhellyé, érsekséggé vált. 439-533 között a vandál királyság fővárosa volt. 533-698 között Bizánc fennhatósága alatt állt. Az iszlám vallás hódításával az arabok uralma alá került.A felsorolt történelmi korok mindegyike beszédes nyomokat hagyott az utókorra. A legszörnyűbb régészeti lelet annak az 1000 kisgyermeknek a csontmaradványa, akiket Tinnit istennő és Baál-Hammón főisten tiszteletére áldoztak fel.

Egyiptom története is változatos képet mutat. Kr. e. 332-ben a makedón Nagy Sándor foglalta el, aki azután az óperzsa birodalom meghódítására indult. 32 éves korában (Kr. e. 323) bekövetkezett halálával a hatalmas birodalom elemeire hullott szét.

Kr. e. 30-ig a görög hadvezér, Ptolemaiosz leszármazottai uralkodtak fáraóként Egyiptomban, közülük az utolsó, Kleopátra ifjú királynő volt, aki a római Julius Caesar pártfogásával vált egyeduralkodóvá. Római szerelme, Marcus Antonius vereséget szenvedett a későbbi császár, Augustus seregétől, Kleopátra öngyilkos lett, kígyóval maratta meg magát. Az ún. Római Kor Kr.u. 395-ig tartott a Nílus országában és az észak-afrikai térségben.

Kr.e. 530-tól a kusiták kiterjedt birodalmat építettek ki Egyiptomtól délre, fővárosuk Meroé volt. A régészeti kutatások paloták és templomok maradványait ásták ki, amelyek a város jólétének bizonyítékai. Fekete és fehér bőrű lakosai erős egyiptomi befolyás alatt éltek, s egyben közvetítő szerepet töltöttek be az északi és déli területek között.

330 körül déli irányból etiópiai seregek foglalták el Meroét. A XII. és XIII. században épültek fel az etiópiai Ahmar-fennsíkon a fantasztikus Lalibela-sziklatemplomok. Az iszlám hódítás 641-ben érte el Egyiptomot és Észak-Afrikát. Az arabok elözönlötték a területet, káprázatos városokat hozva létre. Fez Medina Marokkóban szellemi központ is lett. 859-ben már muzulmán egyetem működött a városban.

Fez ma is középkori hangulatot áraszt az erődítmény megmaradt falaival, szűk utcáival, díszes mecsetjeivel, karcsú minaretjeivel, zsibongó életével.

A város nevéről kapta az a vörös gyapjúból készült, csonka kúp alakú, karimátlan kalap a nevét, amelynek lapos tetejéről kék, fekete vagy aranyszínű bojt csüng le. A fez az egyiptomiak nemzeti viseletének tartozéka még ma is.

A Szaharától délre királyságok alakultak meg, majd tűntek el. A zimbabwei kőépítmények romjai 24 hektár területen fekszenek, 9 m magas és 4,6 m szélességű falaik egy magas szintű kultúra hagyatékai.

Az európaiak a XV. századtól kezdve árasztották el a földrészt. Először a portugálok, majd a spanyolok. A holland hajósok 1652-ben telepedtek le a Jóreménység fokánál, s teremtették meg a későbbi Fokváros elődjét. A rabszolgapiac a nyugat-afrikai országok és az Újvilág között 1807-ig virágzott amikor is a brit kormány betiltotta. A rabszolgakereskedelmet a bécsi kongresszus is elítélte 1815-ben. A XIX. században az európai nagyhatalmak felosztották egymás között Afrikát. A franciák saját tőkéből építették meg a Szuezi-csatornát. Jóllehet az afrikai államok kivívták függetlenségüket, az európai befolyás erős maradt. Az Asszuáni-gátat a németek tervezték, s a Szovjetunió segítségével épült meg.

Észak- és Közép-Amerika

Nagyságát tekintve Észak-Amerika a harmadik a földrészek sorában. Területe 24 millió km˛ s ezzel a Föld felszínének mintegy nyolcadát teszi ki. Első lakói 40 ezer és 20 ezer évvel ezelőtt gyalogosan kelhettek át a mai Bering-szoros helyén, ahol az alacsony vízállás miatt szárazföldi sáv volt. Alaszkában telepedtek le, majd egyre délebbre húzódtak. Folytatták korábbi életmódjukat, földműveléssel és állattartással foglalkoztak.

A Bering-szoros végleges kialakulásával megszűnt a könnyű átjárás lehetősége, Amerika lakói elszakadtak az Óvilágtól. Újból meg kellett tanulniuk a földművelést, a kerámiakészítést, a vörösréz és az arany megmunkálását, sőt a piramisok építését. Ha figyelembe vesszük, hogy nem ismerték a vasat, az ekét, nem voltak fém szerszámaik, sőt a kereket sem használták még szállításra sem, igavonó állatokkal sem rendelkeztek, akkor csak csodálatunkat fejezhetjük ki e magas kultúrák előtt.

Mexikóban a kis falvak városokká és városállamokká, majd királyságokká és nagyhatalmakká váltak. Történelmüket csak mozaikszerűen tudjuk össze rakni a csekély számú írásos emlék alapján, az összefüggéseket még homály fedi, mert a rendelkezésre álló adatok is bizonytalanok.

Mexikó keleti részén, Guatemalában, a Yucatán-félszigeten a IV. században egy igen magas kultúra, a maja érte el csúcspontját. Nem ismerték a fémszerszámokat, ásóbotokat használtak, így földművelésük kezdetleges volt, ám kiváló csillagászaik, matematikusaik és művészeik voltak. Előre ki tudták számítani a Nap- és Holdfogyatkodást. Számrendszerük már a nulla fogalmát is ismerte. A mai Guatemala dzsungeljében fekvő Tikal lehetett a maják legnagyobb városa, a nagy lélekszámú település lakói a vallási központ közelében akartak élni. Ettől nyugatra fekszik Teotihuacán városa, amely hatalmas Nap- és Hold-piramis áról híres. Itt körülbelül 200 ezer ember lakhatott. A XI. és XII. században Mexikót a toltékok uralták, a fővárosuk Tula volt. A labdajáték szent rítus volt, a "játszóteret" feltárták a régészek. A gumilabdával játszók egyszersmind az életüket is kockáztatták, mert a veszteseket lefejezték. Ez az aktus is az isteneknek szóló áldozat volt. Közép-Amerikában az emberáldozat természetes volt. Chichén Itza is tanúskodik erről: aszályos időkben gyerekeket és felnőtteket hajigáltak egy forrásba az istenek kiengesztelésére, hogy végre meginduljanak az esőzések.

Az aztékok voltak a legkegyetlenebbek. 1450 körül már hatalmas birodalom követei voltak. Fővárosuk Tenochtitlán (ma Mexikóváros) volt, ellenőrzésük alá vonták csaknem az egész Mexikót. Úgy hitték, hogy a Napot és a Földet emberi vérrel kell táplálni. A spanyol hódítások előtt az azték papok évente megközelítően 50 ezer emberi életet áldoztak fel olyképpen, hogy az élő ember testéből késsel metszették ki a szívét. Az aztékok háborúkat indítottak, hogy újabb területeket foglaljanak el, s hogy foglyokat ejthessenek a majdani emberáldozatokhoz. A leigázottaktól magas hűbéradót szedtek be.

Az azték elnyomás elkeseredést váltott ki Mexikóban, és így a hódító Hernando Cortez szövetségesekre talált a leigázottakban, akik segítségére siettek, hogy az azték Moktezuma uralkodó birodalmát rövid idő leforgása alatt megdönthesse. A gyors lehanyatlás oka a hódítók katonai fölénye is volt: fémfegyverekkel és lovakkal érkeztek. 1521-ben Hernando Cortez leigázta Mexikót, és a következő 300 évben a spanyolok kormányozták egész Közép- Amerikát. Az indián hagyományok helyett a keresztény hitre térítették az őslakosokat, de lépten-nyomon találkozunk a régi kultúra nyomaival: az ünnepekkel, a szokásokkal és a kézművesség ősi motívumkincsével. Amikor Mexikó újból nemzeti öntudatra ébredt, s fellángoltak a spanyolok elleni harcok, már keresztény hittel rajzolták zászlaikra Szűz Mária arcképét, belé vetett hitük adott erőt a szabadságharchoz.

Mexikótól északra az indián kultúrák kevésbé hatottak az európai bevándorlókra. A XVIII. században a franciák és a britek harcoltak egymás ellen a hatalomért, s az utóbbiak kerültek ki győztesen. 13 kolónia később felszabadult az angol iga alól, de továbbra is angolul beszéltek, s az angol jogrend és hagyományok szerint éltek tovább.

A XIX. században kezdték benépesíteni a Nyugatot, ezt jelképezi napjainkban a St. Louisban látható hatalmas kapuív, Gateway Arch. Minden idők két legnehezebb műszaki vállalkozását valósították meg e földrészen: megépítették a 82,5 km-es Panama-csatornát és a 4633 km hosszú Canadian Pacific Railroadot. Mindkettő a keleti partot kapcsolja össze a nyugatival. Emigránsok özönlötték el a korlátlan lehetőségek országait: Amerikát és Kanadát. A New York -i kikötő bejáratánál a szabadság fáklyáját felmutató szobor a bevándorlók millióinak jelentett reményt az emberibb életre. Észak- Amerika építészei és mérnökei tervezték meg a New York-i State Builinget és a torontói C.N. Towert. Az emberi teljesítmény határtalanságát és az Újvilág lehetőségeit voltak hivatottak jelképezni. A fejlett iparú Egyesült Államok gazdagsága tette lehetővé a nagyszerű Golden Gate Bridge megépítését a San Fransiscó-i öbölben, valamint a Hoovergátét a Colorádó folyón. A szórakozás és pihenés számára is létesültek városok szállodákkal és csillogó-villogó játékbarlangokkal, például Disney World és Las Vegas. A floridai Kennedy Űrközpont a kutatás legfejlettebb bázisa, az űrrakéták kilövőállomása, a XX. század büszkesége.

Dél-Amerika

A 7500 km hosszú Dél-Amerika a világ negyedik legnagyobb földrésze. Éghajlata tájegységek szerint változik, mert több övezeten húzódik végig. A földrész északi részén, az Egyenlítő közelében a sok-sok km˛-nyi Amazonas-vidéket sűrű dzsungel borítja. Az Andok hegylánc hófödte csúcsaival a nyugati part mentén nyúlik le. Délen pedig a tűzföld, a Tierra del Fuego a Déli-sark jéghegyeivel határos.

Dél-Amerikát a spanyolok és a portugálok hódították meg, és uralták évszázadokon keresztül. Bár országai önálló köztársaságokká váltak, a hivatalos nyelv mégis a spanyol, illetve a portugál lett. A keleti parton található a világ két legnagyobb és leglüktetőbb városa: Rio de Janeiro és Buenos Aires. A legkorábbi magas kultúrák azonban a földrész másik oldalán virágzottak, ahol az Andok hegylánc hatalmas falként, párhuzamosan fut a nyugati tengerparttal.

Az Andok hegység átlagos magassága 3500 m, számos csúcsa eléri a 6000 m-t is. Peru ban, Bolíviában kettős láncolatban fut, közrefogja az Altiplanó t, a síkságokkal, dombokkal és völgyekkel tagolt fennsíkot. Ezen a vidéken és a tengerparton alakultak ki az első városok vagy városias települések. Ám e kultúrák egyike sem hagyott hátra írásos emlékeket, amelyekből nyelvükre tudnánk következtetni. Történelmüket általában nehéz rekonstruálni, s fölöttébb bizonytalan a korszakolásuk.

A nazcai emberek Peru déli partvidékén, a legszárazabb sivatagban a világ legnagyobb képeit rajzolták be a föld felszínébe. Az előre kimért, szabályos vonalak mentén felszedték a köveket, felszínre hozván az alatta levő homokos talajt. E sajátos technikával kialakított színkontraszt adja ki a vonalháló rajzolatát. Néhány nyílegyenes vonal több mint 8 km hosszú. Vagy geometriai formákat, vagy madarakat, halakat, pókokat és majmokat mintáztak. Valószínűleg évekig tartott egy-egy ábra elkészítése, de hogy milyen célból, azt csak találgatják a kutatók.

A világ legmagasabban fekvő tavának, a Titicaca-tónak a közelében fekvő fennsíkon található meg Tiahuanaco romjai. Hatalmas, kőből készült kultikus építmények, kapuk udvarok és kőszobrok tanúskodnak arról a kultúráról, mely már az I. évezredben virágzó életet élt.

A perui Chanchanban találtak rá a csimu birodalom fővárosának maradványaira. Palotái, templomegyüttesei, kertjei és síremlékei nagy kiterjedésű területen oszlottak el. A spanyolok pusztítása előtt ez volt a világ legnagyobb, vályogból épült városa. A XV. században a spanyolok előtt az inkák terjesztették ki hatalmukat a legnagyobb területen. A legkiterjedtebb birodalmat fővárosukból, Cuzcóból irányították. Hivatásos katonákból álló hadseregük, jól szervezett közigazgatásuk, s ami az összeköttetés szempontjából a legfontosabb, kitűnő úthálózatuk volt, amely még ma is csodálatot vált ki az utazókból. Az inkákról tudunk a legtöbbet, hiszen ők találkoztak a spanyol konkvisztádorokkal, akik részletesen beszámoltak mindarról, amivel és akikkel kapcsolatba kerültek.

Kolumbusz Kristóf harmadik felfedezőútján, 1498-ban a venezuelai parton kötött ki. Sok kalandvágyó ember követte példáját. 1531-ben Francisco Pizzaro is vitorlás hajóval indult el - fedélzetén 180 emberrel és 27 lóval -, Panamától délre, hogy megkeresse "El Dorado", "Az aranyozott ember" történetének helyszínét, hogy a legendás kincs birtokába jusson. Az Egyenlítő közelében kötött ki, éppen akkor, amikor az inkák polgárháborúba keveredtek egymással. Pizzaro felmérte a helyzetet, s kihasználva az ellentéteket, néhány hónap alatt az egész birodalmat leigázta. Egyik tisztje, Pedro de Valdiva még tovább merészkedett déli irányba, egészen Chiléig. 1540 és 1550 között Spanyolország volt az úr Kolumbiától Santiagóig az egész nyugati partvidéken. A földrész másik felét a portugálok támadták meg, de a hódítás békésebb körülmények között zajlott le, hiszen nem találkoztak ellenállással, magas civilizációjú, kifosztható birodalmakkal. A portugálok cukornádültetvényeket telepítettek, s a föld megműveléséhez Nyugat-Afrikából hozták a rabszolgákat.

A katonai hódításokat a lelkiek követték. Katolikus misszionáriusok érkeztek Dél-Amerikába, hogy a bennszülöttek a keresztény hitre térítsék. A római katolikus egyház hamarosan óriási vagyonra tett szert, a gazdagság fitogtatása az arannyal túldíszített építmények sora, mint az ecuadori Quitóban álló La Compańia-templom. Európa erős kultúrális befolyásáról tanúskodik a világ egyik legnagyobb operaháza, a Teatro Colón Buenos Airesben. A XIX. században végérvényesen kivívták függetlenségüket a dél-amerikai országok, de történelmükben azóta is puccsok, diktatúrák és forradalmak váltják egymást. Súlyos gazdasági válságok nehezítik a politikai rendezést. Néhány nagyszerű műszaki teljesítmény öregbíti e földrész hírnevét, mint a földből kibújt új főváros, Brasília, s a Brazíliában megépített egyik legnagyobb vízi erőmű, az Itaipú-gát.

Ausztrália és Óceánia

A Csendes-óceán vízfelülete 166 millió km˛, s így nagyobb kiterjedésű, mint bolygónk teljes szárazföldi része. A hatalmas vízhez képest a több mint 10 ezer szétszórt vulkanikus és korallsziget elenyésző területet foglal el. Az európaiak ezeket a szigeteket fedezték fel utoljára, s így azok csak későn váltak a gyarmatosítás áldozataivá.

A csendes-óceáni szigetek őslakói minden idők legnagyobb tengeri utazói közé tartoztak. A borulást elkerülendő, külső támaszos vitorlásokkal félelem nélkül hajóztak igen nagy távolságokra. Kiváló ismerői voltak a csillagos égnek, amely az éjszakai hajózáskor az egyetlen tájékozódási pont. A széljárást és a tengeráramlatokat is figyelembe vették hajóútaikon. Segítségükre volt a természet minden apró jele, így a madarak vándorlásának iránya is. Vagy szándékos tengeri utak megtételével, vagy a sodródások által véletlenül jutva el, benépesítették a sok ezernyi kisebb-nagyobb szigetet.

Ausztráliába az első embercsoport Délkelet-Ázsia területéről érkezett 40 ezer évvel ezelőtt, amikor a tengerszint még 100 m-el volt alacsonyabb a jelenleginél, s a két földrészt csupán keskeny vízi út választotta el. Az ausztráliai őslakosok mintegy 300 ezren lehettek, amikor a XVIII. században az európai gyarmatosítók eljutottak földjükre.

Ugyancsak Délkelet-Ázsiából érkeztek 5000 évvel ezelőtt Óceániába az első népcsoportok, s az I. században a Csendes-óceán nyugati vidékének legtöbb szigetét benépesítették. Az V. és a X. század között azután kiterjesztették fennhatóságukat a Csendes- óceán keleti térségére is. Tutajszerűen egymáshoz kötözött kenukkal hajóztak, sertést, banánt és kenyérfa termését vitték magukkal, hogy új hazájukban állattenyésztéssel foglalkozhassanak.

Ekkortájt vették birtokukba Új-Zélandot és Hawaiit, s valószínűleg a Húsvét-szigetet is. 1000 és 1600 között hozták létre a húsvét-szigetiek ama titokzatos szoborfigurákat, melyek mindmáig megfejtésre várnak. 4 és 10 m magasak, némelyikük még ennél is nagyobb. A tenger közelében, egy kiugró teraszon állították fel őket. A szárazföld felé fordítják arcukat, mintha a településeket oltalmaznák, nem tudjuk, hogy milyen szertartásokban lehetett szerepük, viszont azt sem, hogy miért hagyták olyan hamar abba a készítésüket, amit a részben megmunkált, otthagyott kőtömbök bizonyítanak. Amikor az európaiak megérkeztek a szigetre, a bennszülöttek már nem tudták vagy nem akarták elárulni, hogy mi célból készültek ezek a szobrok.

Titok övezi a Csendes-óceán ún. Velencéjét is a Karolina-szigeti Nan Madolban. Több mint száz mesterséges szigetet építtetett meg itt egy uralkodódinasztia.

A szigetkéket 9 m magas erődítményfalakkal választották el egymástól, s csatornarendszerrel kötötték össze. Úgy tűnik, a helynek szakrális rendeltetése lehetett, mert templomszerű építményeket és síremlékeket találtak a felfedezők. Hasonló létesítmények láthatók a Kosrae melletti Lelue-szigeten is.

Elsőként Fernăo de Magalhăes és legénysége hajózta körül a Horn-fok ot, s merészkedett ki a Csendes-óceán nyílt vizére. Példájukat többen követték Európából. Mindannyiuk célja Távol-Kelet elérése volt. Ha nem találtak aranyat, mondabeli névadással helyettesítették. Így tett Álvaro de Mendańa de Neira is, a gazdagságáról nevezetes bibliai király után Salamon-szigeteknek nevezte el az általa felfedezetteket.

A XVII. században a németalföldiek fedezték fel Auszráliát, és Új-Hollandiának keresztelték el. Abel Tasman találta meg a Fidzsi-szigeteket, majd kikötött Új-Zélandon, de ott a maorik ellenségesen fogadták. James Cook kapitány 1768 és 1779 között nagy utazásokra vállalkozott. Alaposan feltérképezte e földrészt, s Nagy-Britannia felségterületévé tette Ausztráliát és Új-Zélandot. Az első kis településeket 1788-ban az angolok alapították Ausztráliában, Sydney közelében. Ezek az emberek - szám szerint 750-en - fegyencek voltak, akiket gyilkosságért, lopásért vagy prostitúcióért ítéltek el. Egészen a XIX. század közepéig angol deportáltakkal teli hajórakományok érkeztek Ausztráliába. Ők és leszármazottaik teremtették meg a világ egyik legsikeresebb demokratikus államát. A sydneyi operaház a modern építészet egyik legszebb példája lett.

Ausztrália és Óceánia bennszülöttei kőkorszaki szinten éltek, amikor az európaiak megérkeztek. Az utazók Európába küldött beszámolóikban idillikus képet vázoltak fel, paradicsomi állapotokat emlegettek: lelkesedtek a kék lagúnákért, a korallzátonyokért és pálmafákért, a fehér, homokos öblökért és az elbűvölő, szeretetre méltó lányokért. Ezt az Édenkertet hamarosan szétrombolta az európai hódítók kegyetlensége, erőszakos hittérítése. A legnagyobb pusztítást azonban a behozott új betegségek okozták.