Alhambra
1238-1358    Spanyolország
Granada a dél-spanyolországi Andalúziában fekszik, alig 80 km-re a Földközi-tenger partjától. Madrid 450 km-re van, Malaga 120 km-re: mindkét városnak van repülőtere. Alhambra Granada keleti felén, egy magaslaton áll.

"Kívülről tornyok és csipkézett falkoronák együttese, belül semmi jelét sem látni rendszerességnek vagy építészeti különlegességnek. Híján vannak annak a bájnak és szépségnek, amit kívülről belépve vár az ember." Alhambráról 1829-ben fogalmazott így az amerikai író, Washington Irving. Ma is meglepő ez az ellentét a belső és a külső között. Kívülről tekintve az Alhambra, a Vörös Vár erődítmény (nevét vörös színű építőköveiről kapta), 23 toronyból álló, katonai célból épített bástyarendszer, amelyet a mórok építettek, amikor az előrenyomuló keresztények fenyegették a muzulmánok hatalmát Spanyolországban. Alhambrában a Mennyországot akarták megteremteni a Földön. A granadai Alhambra a Naszrid-dinasztia katonai főhadiszállása volt, egyszersmind közigazgatási központ és királyi székhely. A dinasztia alapítója, Mohamed Ibn Juszuf Naszr a XIII. század közepén kezdte el az építtetését. A királyi termek I. Juszuf és V. Mohamed uralkodása idejéből származnak, a XIV. század második feléből. A díszudvarok, folyosók és kutak egymásutánja bámulatra méltó. Kerámiacsempék, kő- és fafaragványok, növényi leveleket és indákat mintázó díszítések, dekoratív arab írásjelek tarkítják a pompás falfelületeket. Alhambrát sokan a muzulmán díszítőművészet legnagyszerűbb nyugat-európai alkotásának tartják. Mások szerint az egész létesítmény a hanyatlás kisugárzását, egy letűnő kultúra levegőjét árasztja.

Alhambrát sokan a muzulmán díszítőművészet legnagyszerűbb nyugat-európai alkotásának tartják.

Kétségkívül van valami sajátos törékenység és földöntúliság a cseppkőbarlangok szeszélyes gazdagságára emlékeztető boltíveken (muqarnas), a fakeretekbe foglalt, csapongóan tekergő méhkaptármintázatokon, a karcsú oszlopok sokaságán. Verses feliratok regélnek csillagokról és az égboltról, melyek a muzulmán mennyország négy folyóját jelképezik. A fény-árnyék játéka, a vízmedencék tükrében megsokszorozódott szökőkutak plasztikája fokozza a terek hatását.

Alhambra kertek, díszudvarok és minden irányba nyitott helyiségek együttese. Az épületrészek nevei jellemzőek: Patio de los Arraymes, Mirtusz-udvar, nevét az udvart övező mirtuszsövénytől nyerte, a középpontjában hosszúkás tavacska áll. A Sala de las dos Hermanas, a két testvér szobája: itt két hatalmas fehér márványlap borítja a földet, a "két testvér". Patio de los Leones, az Oroszlános udvar nevét arról a kútról kapta, melyet tizenkét kőoroszlán vesz körül.

Patio de los Leones - az udvar ahol a kutat tizenkét márványoroszlán  veszi körül

A Sala de los Embajadores, a Követek Terme, amelyet hivatalos alkalmakra szántak: királyi audienciákra és udvari szertartásokra, paradicsomi hangulatot idézve. A helyiséget 18,3 m magasságban faragott, festett fafödém borítja, a csillagos égbolt pompás látványát nyújtva.

Granada a XIII. században Spanyolország legutolsó nagy mór királysága volt. A Naszrid- dinasztia 25 uralkodója 250 éven át birtokolta. A művészetek és a tudományok támogatói és kedvelői voltak, magas kultúrájú udvaruk vendége volt a nagy muzulmán történész, Ibn Khaldun is.

1492-ben végül is elűzték a naszridokat Granadából. V. Károly császár a XVI. században saját palotáját építtette fel Alhambra falain belül. Az épületeket később elhanyagolták. Napóleon hadai nagyrészt leromboták a Naszridok erődítményét.

A hely romantikája vonzotta a XIX. század íróit: Victor Hugót, Théophile Gauthier -t és Washington Irvinget, akinek Alhambrai történetei 1832-ben jelentek meg. Részben ezeknek az íróknak és műveiknek köszönhető, hogy Alhambrát felfedezték, s azóta is óvják e csodálatra méltó építményt.