Az Escorial
1563-1584  Spanyolország
Az Escorial mintegy 50 km-re fekszik Madridtól északnyugati irányban, a Sierra de Guadarrama déli lejtőjén.

A kolostorok és a világi paloták az esetek többségében megkülönböztethetők egymástól. Előfordult, hogy az utazgató király élvezte valamely monostor apátjának vendégszeretetét, vagy az uralkodócsalád valamely tagja, aggódva lelki üdvéért, szerzeteseket fogadott föl, akik imádkoztak érte. II. Fülöp spanyol király olyan kolostor építésére szánta el magát, amely egyszersmind palota volt : ez az Escorial.

Az Escorial déli homlokzata.

A spanyol haderő 1557. augusztus 10-én a flandriai St.-Quentin mellett legyőzte a franciákat. E napnak különös jelentőséget kölcsönöz, mert ez Szent Lőrincz neve napja volt, s a csatában ezen a napon rombolták le a róla elnevezett templomot. A mélyen hívő II. Fülöp megfogadta, hogy a szentnek új templomot állíttat. Mint ismeretes, az Escorial rács alaprajzú, Szent Lőrinc mártíriumát  hivatott jelképezni, akit egy rostélyra erősítve kínoztak halálra. A kolostort a XIX. században Jeromos- majd Ágoston-rendieknek adták át.

A világ nyolcadik csodájának nevezett Escorial erődítmény jellegű, téglalap alakú. A külső falak 206 m szélesek és 161 m hosszúak, a dísztelen és szabályos homlokzat egyhangú benyomást kelt. Kb. 2500 ablak és 1250 ajtó tagolja a kolostorpalota homlokzatát. Az épületegyüttes két mesternek köszönhető. Juan Bautista de Toledo készítette az első terveket: ő valószínűleg már a római Szent Péter-templom építésénél fontos tapasztalatokat szerzett. 1567-től Juan de Herrera folytatta a munkálatokat, és az 1563 és 1584 között megépült Escorial végül is az ő keze munkáját viseli.

II. Fülöp spanyol király maga is részt vett a tervek készítésében. Úgy helyezték el a királyi szobákat, hogy az uralkodó saját helyiségeiből közvetlenül a templomba léphetett. Idősen és betegen is az ágyból pillanthatott a főoltárra. Az épületegyüttesből kiemelkedő királyi palotát, amely a templom keleti lezárásához kapcsolódik, Lőrinc rostélyfogantyújának nevezik. II. Fülöp utódai a gazdagabb díszítésű és kényelmesebb helyiségeket részesítették előnyben, s nem ragaszkodtak ahhoz, hogy a főoltárra közvetlenül rálássanak; így tehát a templom északi oldalánál újabb szobákkal bővült a palota.

Itt kétemeletes kerengőt építettek, középpontjában található a Patio de los Evangelistas (az Evangélisták udvara), amely nevét az itt felállított szobrokról kapta.

Az Escorial nemcsak palota és kolostor, hanem a spanyol királyok temetkező helye is. A Panteón de los Reyes (Királyok Panteonja) a templom főoltára alatt helyezkedik el, s II. Fülöp halála után még sokáig dolgoztak rajta. A hosszúkás karzaton, a nyugati bejárat közelében lévő könyvtárat azonban II. Fülöp még életében használhatta. Könyvek és folyóiratok gazdag gyűjteményét találhatjuk egy másik teremben is, amelynek mennyezetét pompás, allegorikus festmények díszítik, a bölcseletet, a hittudományt, a zenét és a mértant szimbolizálják.

II. Fülöp könyvtárának mennyezetét allegórikus freskók díszítik.

Az Escoriált felépíttető II. Fülöp az áttekinthető architektúra híve volt, szűkmarkúan bánt az díszítőelemekkel, de palotájában figyelemre méltó műalkotásokat láthatunk. Az Escorial múzeumaiban Tiziano, El Greco, Veronese, Tintoretto, Hieronymus Bosh és Velázquez képeit is megtaláljuk. Az Escorial kincsei közé tartozik egy faliszőnyeg-gyűjtemény , néhányuk Goya és Rubens tervei alapján készült. A monostor helyiségeiben további festményeket és műtárgyakat csodálhatunk meg. A palotában építészeti múzeum is van.