Brasília
1960   Brazília
A fővárosnak saját repülőtere van. Belföldi járaton az utazás Rio de Janeiró ból két és fél óráig tart. Săo Paulóból vonattal 24 óra alatt érhetjük el. Brasíliába az ország több városából buszjárat indul.

1889-ben Brazília a portugál fennhatóság alól felszabadulva köztársaság lett, s már ekkor bekerült az alkotmányba az új főváros kialakításának terve. Brazília természeti kincsei a Rio de Janeiróhoz közeli parti sávon találhatók, a lakosság nagy része itt telepedett le. Az új főváros helyének kijelölésével az ország belső vidékeinek felvirágoztatását célozták meg, bekapcsolását az ország vérkeringésébe. 1956-ig nem tettek semmilyen előkészületet a feladat megvalósítása érdekében. Ekkor választották meg Juscelino Kubitscheket elnökké, aki választási kampányában az új főváros ügyét hangsúlyozta.

Kubitschek közvetlenül megválasztása után kézbe vette a tervet, s bejelentette, hogy Brazília 5 éven belül 50 éves elmaradást fog behozni. Brasíliát azután valóban három év alatt a semmiből teremtették elő az érintetlen vadonban. 1960. április 21-én avatták fel hivatalosan a várost. Napjainkban gyakran a világ egyik legszebb városaként emlegetik: tágas terei, nagyszabású parkjai és korszerű úthálózata miatt.

A svájci építész, Le Corbusier századunk húszas éveiben új várostervezési elveket dolgozott ki, melyek figyelembe veszik a növekvő közlekedési problémákat. Azt ajánlotta, hogy a gyalogjárdák és az autóutak ne egymás mellett fussanak, így egészségesebb légkörben lehet sétálni. Ötletét Brasíliában átültették a gyakorlatba. Külön-külön úthálózatot építettek ki a gyalogosoknak, a magánautósoknak és a tömegközlekedési járműveknek. Brasíliában állítólag nem ismerik a közlekedési dugót.

A gondos tervezőmunka következtében a tájban szervesen illő épületek tökéletes harmóniát teremtettek. Van olyan vélemény is, hogy Brasília érdektelen település, mert híján van az emberi melegségnek és atmoszférának. Ezt nem lehet ilyen könnyen megítélni: egy, a tervezőasztalon született, abszolút racionális, harmincéves várost nem szabad olyan településsel összehasonlítani, amely évszázadok során, különböző építészeti stílusokban, folyamatos változásokkal alakult ki.

Lúcio Costa főépítésztől származik a geometrikus alapelv: két, egymást derékszögben metsző tengelyre építette föl, így felülről repülőgépre vagy nyílra emlékeztet a város. A nemzetközi pályázat győzteseként Brasíliát két monumentális díszút mentén álmodta meg. A kormányzati és üzleti negyedét ívesen elkanyarodó autóút szeli át, mindkettőt metszi az az egyenes főútvonal, amelyen az Oscar Niemeyer tervezte közigazgatási épületeket helyezték el.

A munkálatok fölöttébb mostoha körülmények között folytak, minthogy Brasíliába nem vezetett vasút, de közút sem, az építőanyagot és az építkezésben részt vevők tízezreit légi úton szállították a helyszínre. A munkások éjjel-nappal dolgoztak, közben saját felvonulási épületeiket is fel kellett húzniuk. A hamarosan 100000 főre duzzadt kolónia önálló települést alkotott Cidade livre ("Szabad város") néven. Brasília felépítését követően le kellett volna ezt bontani, de megmaradt, s ez lett a fővárost övező bolygóvárosok közül az első.

A Három Hatalom terén a kormányzati központ, azaz az Elnöki Palota, a Legfelsőbb Bíróság és a Parlament épületegyüttese áll.

A munkálatokat a város közelében, a 80 km hosszú és 5 km széles Paranoá-tó kiásásával kezdték. A nagyközönség számára szabadidő- és vízisportközpont lett. Különleges gonddal alakították ki a közigazgatási épületeket. A Három Hatalom terén a kormányzati központot, azaz az Elnöki Palotát, a Legfelsőbb Bíróság és a Parlament épületegyüttesét helyezték el. A Parlament két, szorosan egymás mellé épült, 28 emeletes toronyházból és egy alacsony, lapos tetejű épületből áll, amelynek egyik végén kialakított lapos betonkupolában a szenátus, míg a másik végén levő, felfelé fordított kupola alatt a képviselőház foglal helyet. A Legfelsőbb Bíróság épülete előtt a bekötött szemű Justitia modern szobra áll. A tér közepén Bruno Giorgi szobrász műve található: a Candangos (" Harcosok"). A várost felépítő nők és férfiak emlékét hivatott hirdetni.

A kormányzatnak komoly erőfeszítésébe került, hogy a tisztviselőket itt letelepítse. Brasíliát eredetileg 800000 főre tervezték, ma már a lakosság száma meghaladja a másfél milliót. Az új főváros létezése a belső országrész gyors fejlődéséhez jelentősen hozzájárult. Mindamellett Brasília változatlanul ellentétes érzelmeket vált ki az emberekből, s ez jó darabig nyilván is marad, de vitathatatlan, hogy a modern városépítészet egyik legszebb példája.

A brazil modern építészet művészi teljesítménye figyelemre méltó. Az építmények jó részét eleve úgy tervezték, hogy jellegzetes vonásiakkal kiemelkedjenek a háttérből, s az éjszakai kivilágítás segítségével sziluettjük érdekesen rajzolódjék ki. Néha csak sejtjük, hogy milyen jelképrendszert hordoznak.

A székesegyház formája Krisztus töviskoronáját jelképezi.

A székesegyházban töviskoszorút, virágot és az ég felé nyúló, imádkozó kezeket figyelhetünk meg. Sok más épülethez hasonlóan ez is Oscar Niemeyer műve, akire nagy hatással volt Le Corbusier. Bármennyire is csodálta a brazil mester a franciát, stílusa mégis egyéni, ami igen jó kifejezésre jut az általa tervezett Itamaraty-palotában, a külügyminisztérium épületében.