Jerikó
Kr. e. IX.évezred  Izrael
Jeruzsálemtől északkeletre és a Holt-tengertől északra fekszik Jerikó. Rendszeres buszjárat indul Kelet-Jeruzsálemből. Kirándulásokat szerveznek Tel-Avivból és Jeruzsálemből.

Jerikóról a Bibliában olvashatunk. Mint Mózes utóda, a honfoglaló Józsué vezette be jutalmul Izráel népét az Ígéret Földjére. Jerikó volt az első város, amelyet a zsidók elfoglaltak Palesztinában. Józsué könyvének 6. része beszéli el a történteket. A város falain kívül hétszer hordozták körül a Frigyládát (annak a két kőtáblának a tartóját, amelyre a tízparancsolat volt vésve), s közben a papok harsogva fújták a kürtöket. Hetedszerre Izráel fiai harci kiáltásban törtek ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost - ki-ki ahol éppen volt -, és bevették. (Józsué 6,20)

1930-ban, amikor a régészek kiásták Jerikót, azt hitték, hogy a bedőlt falakat találták meg. Ám kiderült, hogy a leletek ezer évvel régebbiek annál, hogy Józsué Kr. e. XIII. században elfoglalta a várost.

A Jerikót borító dombot az arabok Tellesz-Szultánnak hívják, s a mai Jerikótól 2 km-re fekszik északnyugatra. Kathleen Kenyon vezetésével 1950-ben ásatások kezdődtek, s bebizonyosodott, hogy a város nem csupán Józsué koránál jóval korábbi, hanem a régészetileg feltárt városok között a legősibb a világon.

Valószínűleg már Kr. e. 9000-ben, a kőkorszak középső korszakában nomád vadászok telepedtek itt le, s kultikus szentélyt is építettek. Kr. e. 7000 körül már állandó település volt, a házakat vályogból készítették, a tetőzetet fadorongokkal támasztották alá. A várost 800 m-es, megerősített fallal vették körül. A tekintélyes, kőből épült őrtorony átmérője és magassága 9-9 m.

A kerek őrtorony köré később árkot ástak erődítésként.

Arra is fény derült, hogy lakosai - ellentétben a nomád elődökkel - földműveléssel is foglalkoztak. Találtak vetőmagnak használt búza- és árpaszemeket, ásószerszámokat és az aratásnál hasznát kősarlók darabjait. A vidék föld alatti forrásai segítségével a Jordán völgyének terméketlen talaját virágzó oázissá változtatták. Jerikó lakosai valószínűleg az öntözést is felfedezték. A nomád életformáról így kezdtek áttérni a letelepült földművelő életmódra.

Az első város feltehetően tűzvész áldozata lett. Kr. e. 7000-ben a romokon új, nagyobb várost építettek, s később is folyamatosan lakott vidék volt. Kr. e. az I. században Júdea római helytartója, Nagy Heródes 1,5 km-re délre Jerikótól palotát építtetett, ahol haláláig, Kr. e. 4-ig lakott. Az 1950-es ásatások során a palotát részben sikerült feltárni. A VIII. században ennek közelében épült fel Hisám kalifa pompás palotája. Jerikó közelében olyan helyeket találunk, amelyeket a zsidó, a keresztény és a muzulmán vallás egyaránt tiszteletben tart. A Tell-esz-Szultán domb közelében található az Elizeus-forrás, amelynek a vizét a próféta a városlakók kérésére megtisztította. (II. Királyok 2,9-11) Jerikótól 10 km-re, a Jordán partján keresztelte meg Szent János Jézust, aki 40 napon át böjtölt. Jerikó közelében, nyugati irányban magasodik a kísértés hegye, itt jelent meg Jézusnak az ördög, s vezette fel a hegy csúcsára "s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket". (Máté 4,8) A XIX. században orosz szerzetesek pravoszláv kolostort építettek a hegyen. Jerikótól délre, a Jeruzsálem felé vezető út mentén áll a Nabi-Músza- mecset, a XIII. században építették, "Moáb földjén", ott, ahol a zsidó és muzulmán hagyomány szerint Mózest eltemették. Ma is muzulmán zarándokhely.

A vidék földalatti forrásaival a terméketlen talajt virágzó oazissá változtatták.