Stonehenge
Kr. e. IV- II. évezred    Anglia
Stonehenge a salisburyi síkságon fekszik, Amesburytól nyugatra, a Wiltshire grófságban. A legközelebbi vasút-állomások: Salisbury és Grateley, mindkettő 16 kilométerre van.

Stonhenge értelme és célja titok marad. Különböző elméleteket gyártottak erről: elfogadhatóakat és képteleneket. Érveket sorakoztattak föl, amelyek gyakran melléfogásnak bizonyultak. Inigo Jones brit építész a XVII. században a római építészettel hozta kapcsolatba. Mások meggyőződése szerint Földön kívüli lények munkája, akik Stonhenge-t földi kirándulásai alkalmából leszállóhelynek használták. Nem valószínű, hogy Stonhenge-t valaha is teljesen megértjük, de azok számára, akiket teljesen megérint az építmény hangulata és szépsége, valamint a környezet, ez amúgy sem lényeges.

Stonheng-ben több építési szakaszt különböztethető meg, egyik - másik között több mint ezer év telt el. Az építkezés első szakaszában, Kr. e. 3100 körül ásták a kör alakú árkot. Ezen az árkon kívül helyezkedett el az úgynevezett Friai's Heelstone, s belül körös-körül mélyedések, melyekben egykor elhamvasztott holttestek maradványait őrizték. Később kék rézgálicköveket rendeztek el az árkon belül két koncentrikus gyűrűben. E köveket eltávolították és kb. Kr. e. 1800-ban Stonhenge már ebben az elrendezésben állt, amelyet ma ismerünk. Akkoriban zárulhatott le az építkezés első szakasza. A hatalmas szürke mészkőtömböket kör alakba állították fel, ezeket pedig faragott fedőkövek tartották össze. A legbelső kört, az oltár, patkó alakú kőépítmény vette körül, két-két élére állított kőtömb egy-egy fedőlapot tartott. A jelek arra vallanak, hogy a kék köveket a különböző nemzedékek többször átrendezték. Néhány közülük napjainkban önálló patkóalakzatot képez, egy másik csoportjuk a mészkövek gyűrűjében meredezik.

A kőtömbök eredeti rendeltetését máig homály fedi.

A kék kövek sokféle találgatásra adnak alkalmat. Szokatlan geológiai összetételük miatt sokáig azt hitték, hogy a dél-walesi Prescelly-hegyekből származnak, s onnan vízi úton, tutajon szállították ide. Nemrég azonban a geológusok ezt az elméletet megkérdőjelezték. Azzal érveltek, hogy ezek a kövek túlontúl különbözőek ahhoz, semhogy egyetlen helyről származnának. Sokkal valószínűbb, hogy a különböző helyekről gleccserek juttatták el őket Stonhenge környékére. Stonhenge nem nevezhető sem primitívnek, sem véletlenszerűnek, mert a kövek elhelyezése a térbeliség iránti feltűnő érzékről tanúskodik. Gyakran rámutattak arra is, hogy az építők meglepő matematikai ismeretekkel rendelkeztek, s hogy az egész létesítmény feltehetően csillagászati megfigyelőhelyként is szolgálatos lehetett, valószínűleg a holdfogyatkozások kiszámítása céljából. Stonhenge napjainkban is zarándokhely a nyári napforduló idején ( a patkó tengelye, valamint egy régi ide vezető út párhuzamos a felkelő nap sugaraival), ez is megerősíti a hely misztikus fontosságát.

A néphit Stonhenge-t gyakorta a druidákkal hozta kapcsolatba, akik élénk érdeklődést tanúsítottak a csillagászat iránt. De ez az elmélet figyelmen kívül hagyja Stonhenge ősrégi voltát. A druidák a kelta kultúrkörhöz tartoznak, s ha a későbbiekben közük is lehetett a Stonhenge-hez, bizton állítható, hogy nem ők voltak az építők.

Azzal, hogy a régészet a radiokarbon kormeghatározáson alapuló vizsgálattal és a geológiai formák pontos elemzésével szigorú és még inkább akkurátus tudománnyá fejlődött, a druida származás elmélet érvényét vesztette. Mindmáig a titok fátyla borítja tehát, milyen spirituális célt szolgálhatott Stonhenge.