Teotihuacán
Kr.e.V.század után    Mexikó
Mexikóvárosban nemzetközi repülőtér van. Teotihuacánba rendszeres buszjárat indul az autóbusz-pályaudvarról. Az idegenvezetők közös kirándulásokat is szerveznek.

A Teotihuacán nevet a később itt élő aztékok adták, jelentése: "az istenek városa". A nagy kiterjedésű városállamot alapító népről alig tudunk valamit. Nem ismerjük nyelvüket, hovatartozásukat, sőt a hely eredeti nevéről sincs adatunk. Mexikóban először várost ez az ismeretlen eredetű népcsoport épített. Nagy tekintélyre tett szert, s kiterjedt kereskedelmet folytatott. Művészetének tárgyait és stílusjegyeit távoli népek régészeti hagyatékában is megtalálhatjuk. Az első település a Kr.e.V. században keletkezhetett, s a Kr.u.500-as évekre Teotihuacán Közép-Amerika legnagyobb városává nőtt.

A település rácsos alaprajzra épült, még a folyót is új csatornába vezették, hogy a széles utak párhuzamosságát meg ne zavarja. A lakóházak és a kézművesek épületei más-más negyedben helyezkedtek el, de nem váltak annyira külön a kultusz helyszínétől, mint más hasonló városokban. A vallási központ egy 2,3 km hosszú, 40 m széles útra, a Halottak útjá ra fűződik. A terep 30 m-t emelkedik, ezt lépcsők hidalják át egyenlő szakaszonként. Az út végén áll a Hold-piramis, 150 x 140 m alapterületű, 42 m magasra nyúló, 4 lépcsős építménye. A délre néző oldalhoz egy alacsonyabb lépcsős emelvény kapcsolódik, talán oltár lehetett.

A Nap-piramis a város legnagyobb temploma.

Az együttes legnagyobb építménye a Nap-piramis, szerkezete szinte pontos mása a Hold- piramisénak, csak 2,5-ször akkora. A monda szerint Teotihuacánban született a Nap és a Hold. A régészeti feltárások is azt bizonyítják, hogy a Nap és a Hold kitüntetett szerepet kapott a vallási gyakorlatban.

A harmadik legnagyobb alkotás a Citadella a Halottak útjának kezdeténél, nem erődítmény, hanem gazdagon díszített, reprezentatív templomegyüttes. Belső négyzetes udvarát széles, lépcsős sáncok veszik körül. A kisebb oltárépítmények vezetnek a tollas kígyóként ábrázolt isten, Keccalkoatl templomához. Teraszos kiképzésű, eredetileg 21 m magas, 6 lépcsős piramis. Szabályos rendben ismétlődő domborművek tagolják a felületet. A stilizált lángkoszorúból kibújó Keccalkoatl- maszkok meghökkentő, vicsorgó, nagy szemű sárkányfejek. Ezeket a falsíkba faragott domborművek, az esőisten Tlalok szimboólikus arcai váltogatják, összesen 365-öt számolhatunk össze. Bizonyára félelemkeltés is volt a cél, s ezt a szemekben világító ásványgolyók behelyezésével érték el. A festéknyomok a stukkódíszeken azt mutatják, hogy színpompás építmény lehetett.

Sok megválaszolatlan kérdés kapcsolódik Teotihuacánhoz. Sajnos az első, század eleji ásatások nagy károkat okoztak. Csak feltevések alapján mondhatjuk, hogy a Nap-piramis 65 m magas lehetett, s 765 ezer mł építőanyagot használtak fel hozzá. Kavicshordalékból és földből rakták föl az építményt, amelyet kövekkel borítottak be, s így nyerte el szabályos alakzatát. A felső lapos tetőn helyezkedhetett el maga a szentély.

Azt láthatjuk, hogy Tlalok esőistent is tisztelték, az állatok közül pedig a jaguár kapott megkülönböztető figyelmet. Az életmód földművelés nyomait hagyta az utókorra. A lelőhelyeken gazdagon díszített narancsszínű kerámiatárgyakat találtak, értékes falfestmények kerültek elő, s bizonyosan fontos szerepe volt az obszidián nak (vulkáni üveg, a legkeményebb kő a világon). E magas szintű kultúra hanyatlásáról a kutatók semmit sem tudnak, a nyomok azt bizonyítják, hogy a VIII. században a város és lakói erőszak áldozatává váltak, a települést fel is gyújtották. Az isteneknek bemutatott emberáldozat kultuszát valószínűleg a később megjelent népcsoportok gyakorolták, talán a toltékok.